• Betti Bartos-Elter

Tükörterápia - az elme varázslata

Updated: Feb 11

Hogyan és mire hat?


A tükörterápiát Ramachandran és Roger-Ramachandran fejlesztették ki, elsőként végtag amputáltak fantom fájdalmának csökkentésére [1], majd hamarosan hemiparetikus, féloldalukra bénult páciensek kezelésére is bevezették. A tükörterápia során egy tükörrel szemben kell helyet foglalni úgy, hogy az tükrözze az ép oldali végtagot, mintha az érintett, paretikus oldal lenne [2]. Ezzel a beállítással elősegítjük, hogy az ép végtag mozgásai illusztrálják a paretikus végtag normál mozgásait [3], ami azt a benyomást keltheti, hogy az érintett végtag mozog. Ezt az érzetet nevezzük tükörillúziónak.

A paretikus végtag mozgásának benyomása aktiválhatja az agykéreg motoros hálózatát, ami felgyorsítja a gyógyulást [4]. A tükörterápia egyik előnye a viszonylag egyszerű kivitelezhetőség és az önálló otthoni terápia lehetősége, még a súlyos motoros deficittel rendelkezők esetében is. A legtöbb tükörterápiás gyakorlatsor egyszerű feladatokból áll, mint az alkar, a csukló, valamint az ujjak mozgásainak gyakorlása, azonban ezek a feladatok nem feltétlen segítik a felső végtag motoros funkciójának visszaépülését [5]. A hétköznapi tevékenységeket alapul vevő gyakorlatok a jobb motiváció mellett hosszú távon a kar és a kéz motoros funkcióinak javulásához és magasabb szintű önellátáshoz vezethetnek [5]–[8]. Emiatt nagyon fontos, hogy a terapeuta klinikai tapasztalatai alapján a páciens állapotához igazítsa a terápiát [9].

Klinikai vizsgálatok szerint a tükörterápia csökkenti a fájdalmat a felső végtag amputáltaknál és az I. típusú komplex regionális fájdalomszindrómával küzdőknél [1], [2], [10]. Ezenkívül a tükörterápia oldja a stroke utáni féloldali bénulást [11], amelyet egy előtanulmány (pilot study) is megerősített [7]. A tükörterápia hatását neurofiziológiai szempontokkal magyarázzák [12]. Régóta vannak bizonyítékok arra, hogy a mozgások megfigyelése és a megfigyelt tevékenységek végrehajtása hasonló agykérgi motoros területeken találhatók [13], így a tükörterápia különösen az agyi történést követő 1-2 évben különösen hatékony kiegészítő terápia lehet az érintett végtagok funkciójának helyreállítására.


Miért más a tükörterápia, mint a hagyományos rehabilitáció?


A tükörterápiát a motoros képalkotás egyik változatának tekinthetjük, amely a motoros feladatok ismétlődő elképzelésén és mentális tréningen alapul [14]. Egyes, a viselkedést elemző tanulmányok azt sugallják, hogy a tevékenység megtapasztalása (annak elképzelése, hogy egyes testrészeinket saját magunk irányítjuk) az aktív, és nem a passzív vizuális visszacsatoláson alapszik [15]. Úgy tűnik, hogy ez az aktív részvétel különbözteti meg a tükörterápiát az olyan terápiáktól, melyek a mozgást csak megfigyelik [16].

Az agyat érintő sérülést követően a spontán gyógyulásra, javulásra fél évig lehet számítani, ezt követően az agy plaszticitását és különféle rehabilitációs eszközöket, technikákat használva várható további fejlődés. Emiatt különösen fontos, hogy ebben a kritikus időszakban személyre szabott, az aktuális terhelhetőségnek megfelelő rehabilitációban részesüljön mindenki. Azonban ezt követően is szükség van az elért eredmények megőrzésére koncentráló, további funkcionális javulás esélyével kecsegtető mozgásprogramokra, illetve a szekunder prevenció egyéb eszközeire, mint amilyen például a tükörterápia is.

Neurológiai szakgyógytornász tanulmányaim során a szakdolgozatom kutatásához egy olyan pácienssel dolgoztam együtt, aki ezelőtt 16 évvel kapott stroke-ot. Azóta egyáltalán nem tudta mozgatni jobb kezét. Egy intenzív tükörterápiás kezelési sorozatnak köszönhetően azonban újra megindult a mozgás a kezében, olyannyira, hogy apróbb tárgyak felvételére is képessé vált.


Általános szabályok a terápiához


A tükörterápia kezdetekor egy asztalnál foglalunk helyet, kezeinket, alkarjainkat az asztalra helyezzük. Ezután a terápiához használt tükör két oldalára tesszük kezeinket és beállítjuk a tükröt úgy, hogy ép oldali kezünk tükörképe egybeessen az érintett oldali felső végtagéval. A terápia közben a kezeken, alkarokon semmit nem viselhetünk, beleértve a gyűrűt, órát, karkötőt, karszalagot stb., annak érdekében, hogy a tükörillúzió teljes legyen.

Első feladat minden egyes terápia kezdetén a tükörillúzió megteremtése, mely során megpróbáljuk elhitetni saját magunkkal, hogy a feladatok közben nem az ép oldali kéz tükörképét látjuk, hanem ellenoldali kezünket figyeljük mozgás közben. Annak érdekében, hogy a tükör kerete ne zavarjon, úgy tekintsünk most az érintett kézre, mintha egy ablakon keresztül látnánk azt.

A tükörterápia során végzett motoros feladatok szinte bármilyen ízületi elmozdulásból állhatnak az egészen egyszerű gyakorlatoktól, a bonyolultabb eszközös feladatokig. Általános szabály, hogy a spasmus (izomtónus fokozódás) irányával megegyező irányban nem erősítjük az izomzatot, mivel izomtónust fokozó hatása lehet, a szakirodalom azonban nem csak az antigravitációs izmok gyakoroltatását ajánlja tükörterápia során. Utóbbi azzal magyarázható, hogy a terápia nem csupán az izmokra, hanem a kérgi motoros reprezentációra is hatni próbál, emiatt szükség van a lehető legtöbb ingerre. A tónusfokozódás elkerülése végett az ujj, csukló- és könyökhajlító feladatok a terápia középső részén kapjanak helyet. Akiknél a legegyszerűbb feladatok is tónusfokozó hatásúak, azoknak kizárólag a spasmus irányával ellentétes mozdulatok végzése ajánlott. A tükörterápiát érdemes minden nap 15-30 percig végezni, egy-egy feladatot körülbelül 20× ismételni.


Személyre szabott terápiáért vedd fel a kapcsolatot velem már ma!


Bartos-Elter Bettina

okleveles fizioterapeuta, neurológiai szakgyógytornász


[1] V. S. Ramachandran and D. Rodgers-Ramachandran, “Synaesthesia in phantom limbs induced with mirrors,” Proc. R. Soc. B Biol. Sci., vol. 263, no. 1369, pp. 377–386, 1996, doi: 10.1098/rspb.1996.0058.

[2] V. S. Ramachandran, D. Rogers-Ramachandran, and S. Cobb, “Touching the phantom limb,” Nature, vol. 377, no. 6549. pp. 489–490, 1995, doi: 10.1038/377489a0.

[3] F. J. A. Deconinck, A. R. P. Smorenburg, A. Benham, A. Ledebt, M. G. Feltham, and G. J. P. Savelsbergh, “Reflections on mirror therapy: A systematic review of the effect of mirror visual feedback on the brain,” Neurorehabil. Neural Repair, vol. 29, no. 4, pp. 349–361, 2015, doi: 10.1177/1545968314546134.

[4] J. Liepert, “Evidence-based therapies for upper extremity dysfunction,” Curr. Opin. Neurol., vol. 23, no. 6, pp. 678–682, 2010, doi: 10.1097/WCO.0b013e32833ff4c4.

[5] Y. Park, M. Chang, K. Kyeong-Mi, and A. Duck-Hyun, “The effects of mirror therapy with tasks on upper extremity function and self-care in stroke patients,” J. Phys. Ther. Sci., vol. 27, no. 5, pp. 1499–1501, 2015, [Online]. Available: Gartner database.

[6] G. Yavuzer et al., “Mirror Therapy Improves Hand Function in Subacute Stroke: A Randomized Controlled Trial,” Arch. Phys. Med. Rehabil., vol. 89, no. 3, pp. 393–398, 2008, doi: 10.1016/j.apmr.2007.08.162.

[7] E. L. Altschuler et al., “Rehabilitation of hemiparesis after stroke with a mirror,” Lancet, vol. 353, no. 9169, pp. 2035–2036, 1999.

[8] S. Sütbeyaz, G. Yavuzer, N. Sezer, and B. F. Koseoglu, “Mirror Therapy Enhances Lower-Extremity Motor Recovery and Motor Functioning After Stroke: A Randomized Controlled Trial,” Arch. Phys. Med. Rehabil., vol. 88, no. 5, pp. 555–559, 2007, doi: 10.1016/j.apmr.2007.02.034.

[9] A. S. Rothgangel and M. Braun, S., “Mirror Therapy: Practical protocol for stroke rehabilitation,” Researchgate, 2013, doi: 10.12855/ar.sb.mirrortherapy.e2013.

[10] H. Thieme, M. Bayn, M. Wurg, C. Zange, M. Pohl, and J. Behrens, “Mirror therapy for patients with severe arm paresis after stroke - A randomized controlled trial,” Clin. Rehabil., vol. 27, no. 4, pp. 314–324, 2013, doi: 10.1177/0269215512455651.

[11] V. S. Ramachandran, “Phantom limbs, neglect syndromes, repressed memories, and Freudian psychology,” Int. Rev. Neurobiol., vol. 37, pp. 291–333, 1994.

[12] H. Thieme et al., “Mirror therapy for improving motor function after stroke,” Cochrane Database Syst. Rev., no. 7, 2018, doi: 10.1002/14651858.CD008449.pub3.www.cochranelibrary.com.

[13] J. Grèzes and J. Decety, “Functional anatomy of execution, mental simulation, observation, and verb generation of actions: A meta-analysis,” Hum. Brain Mapp., vol. 12, no. 1, pp. 1–19, 2000, doi: 10.1002/1097-0193(200101)12:1<1::AID-HBM10>3.0.CO;2-V.

[14] J. A. Stevens and M. E. P. Stoykov, “Using motor imagery in the rehabilitation of hemiparesis,” Arch. Phys. Med. Rehabil., vol. 84, no. 7, pp. 1090–1092, 2003, doi: 10.1016/S0003-9993(03)00042-X.

[15] M. R. Longo and P. Haggard, “Sense of agency primes manual motor responses,” Perception, vol. 38, no. 1, pp. 69–78, 2009, doi: 10.1068/p6045.

[16] J. Wang et al., “Cerebral activation evoked by the mirror illusion of the hand in stroke patients compared to normal subjects,” NeuroRehabilitation, vol. 33, no. 4, pp. 593–603, 2013, doi: 10.3233/NRE-130999.