A cikksorozat utolsó részében összefoglalom, hogyan alkalmazom a tükörterápiát tapasztalataim, illetve a szakirodalmi kutatás során szerzett tudásom alapján.
A tükörterápia kezdetekor a páciens egy asztalnál foglal helyet, kezeit, alkarjait az asztalra helyezi. Ezután a terápiához használt tükör két oldalára helyezi kezeit és beállítja a tükröt úgy, hogy ép oldali kezének tükörképe egybeessen az érintett oldali felső végtagjával. A terápia közben a páciens kezein, alkarján semmit nem viselhet, beleértve a gyűrűt, órát, karkötőt, karszalagot stb., annak érdekében, hogy a tükör illúzió teljes legyen.
Első feladat minden egyes terápia kezdetén a tükör illúzió megteremtése, mely során a páciens megpróbálja elhitetni saját magával, hogy a feladatok közben nem az ép oldali kezének tükörképét látja, hanem ellenoldali kezét figyeli mozgás közben. Annak érdekében, hogy a tükör kerete ne zavarja a pácienst azt az utasítást kapja, hogy úgy tekintsen most az érintett kezére, mintha egy ablakon keresztül látná azt.
A tükör illúzió felállításának ideje páciensenként és terápiás alkalmanként változhat, néhány másodperctől akár több percig is tarthat. Kiemelten fontos ennek az érzetnek a megteremtése a gyakorlatok megkezdése előtt, és ha a terápia során a páciens bármikor kizökken, abba kell hagyni a gyakorlást és újra meg kell teremteni az illúziót. Ennek érdekében érdemes csendes, nyugodt környezet biztosítani a páciens számára a gyakorlás során.
A tükörterápia során végzett motoros feladatok szinte bármilyen ízületi elmozdulásból állhatnak az egészen egyszerű gyakorlatoktól, a bonyolultabb eszközös feladatokig. Általános szabály, hogy a spasmus irányával megegyező irányban nem erősítjük az izomzatot, mivel izomtónust fokozó hatása lehet, a szakirodalom azonban nem tesz különbséget ilyen szempontból az izmok között tükörterápia során. Utóbbi azzal magyarázható, hogy a terápia nem csupán az izmokra, hanem a kérgi motoros reprezentációra is hatni próbál a terápia során, emiatt szükség van a lehető legtöbb ingerre. Mivel nincs kidolgozott protokoll a tükörterápiás gyakorlatokra, a mozgássort úgy építettem fel, hogy az megfeleljen Rothgangel és Braun által leírt gyakorlati útmutatónak [1]. A tónusfokozódás elkerülése végett az ujj, csukló- és könyökflexiós feladatok a terápia középső részén kaptak helyet. Olyan betegeknél, akiknél a legegyszerűbb feladatok is tónusfokozó hatásúak, kizárólag a spasmus irányával ellentétes mozdulatok végeztetése ajánlott.
Jelenleg nem érhető el olyan vizsgálat, mely egyértelműen kijelentené, milyen a terápia optimális dozírozása. A legtöbb vizsgálatban hetente 5-7 napon át, átlagosan 30 percen át folytatták a terápiát, mely során 10-30 ismétléssel dolgoztak. Az általam használt feladatokat az alábbi fázisokra lehet felosztani:
₋ Alkar pronatiós helyzetében végzett feladatok, a páciens tenyere az asztalon lefelé néz.
₋ Az alkar supinatiós-pronatiós középhelyzetében végzett feladatok. Ebben az esetben amikor a páciens nem tudja önállóan megtartani a kezét, a terapeuta kezével, vagy eszközzel megtámasztja.
₋ Funkcionális feladatok.
₋ Szenzoros gyakorlatok.
Pácienseim állapotához igazítva az alábbi feladatsort szoktuk gyakorolni:
1. Tükör beállítása; felső végtagok elhelyezése úgy, hogy az ujjak, különösen a hüvelykujj abductiós helyzetben legyen; majd a tükör illúzió megteremtése.
2. Kézujjak extensiója egyesével.
3. Kézujjak hangsúlyos abductiója, óvatos adductiója.
4. Összes kézujj extensiója egyszerre.
5. Csukló ulnar-, radialdeviatiója az alkar pronatiós helyzetében.
6. Csukló extensiója.
7. Alkar fordítása supinatiós-pronatiós középhelyzetig, majd vissza pronatiós helyzetbe.
8. Megtámasztott alkar supinatiós-pronatiós középhelyzete mellett: hüvelykujj oppositiója, hangsúlyos abductióval.
9. Megtámasztott alkar supinatiós-pronatiós középhelyzete mellett: hüvelykujj csipeszfogása egyesével a II-V. ujjakkal, hangsúlyos extensioval.
10. Megtámasztott alkar supinatiós-pronatiós középhelyzete mellett: minden kézujj flexiója egyszerre, majd 5-10 másodpercig kitartott hangsúlyos extensio.
11. Megtámasztott alkar supinatiós-pronatiós középhelyzete mellett: csukló ulnar-, radialdeviatiója.
12. Megtámasztott alkar supinatiós-pronatiós középhelyzete mellett: csukló volár-, majd 5-10 másodpercig kitartott hangsúlyos dorsálflexiója.
13. Megtámasztott alkar supinatiós-pronatiós középhelyzete mellett: proximális és distalis interphalangealis ízületek flexiója (kisököl képzés), majd a kézujjak 5-10 másodpercig kitartott hangsúlyos extensiója.
14. Funkcionális feladatok:
₋ Mindkét kézben tartott kézterápiás szivacs csúsztatása az asztalon különböző irányokba az alkar pronatiós helyzetében: előre-hátra; körzés; szivacsok „összeérintése” a tükrön keresztül.
₋ Mindkét kézben tartott kézterápiás szivacs „összeérintése” a tükrön keresztül, majd azok csúsztatása előre-hátra; fel-le.
₋ Mindkét kézben tartott kézterápiás szivacs elemelése néhány centiméterre felfelé, el az asztallapról.
₋ Mindkét kézben tartott kézterápiás szivacs felhelyezése egy az asztalon lévő tárgyra.
₋ Ergoterápiás eszközök funkcionális használata az ép kézzel, úgy, mint megvastagított nyelű evőeszközök, írószer használata.
₋ Apróbb tárgyak, pl. érmék áthelyezése tárolóba az ép kézzel.
15. Szenzoros feladatok: a páciens felső végtagjainak szenzoros ingerlése különböző textúrájú anyagokkal.
16. Terápia lezárása: mindkét alkar pronatiós helyzetbe állítása a csukló és kézujjak extensiója, abductiója mellett. Páciens feladata elképzelni, hogy mindkét felső végtag ugyanolyan helyzetű, érzetű, tónusú.
Bartos-Elter Bettina
Okleveles fizioterapeuta, neurológiai szakgyógytornász
[1] A. S. Rothgangel and M. Braun, S., “Mirror Therapy: Practical protocol for stroke rehabilitation,” Researchgate, 2013, doi: 10.12855/ar.sb.mirrortherapy.e2013.
Comments