• Betti Bartos-Elter

A tükörterápia gyakorlati alkalmazása 4. rész /szakemberek számára/

A cikksorozat utolsó részében összefoglalom, hogyan alkalmazom a tükörterápiát tapasztalataim, illetve a szakirodalmi kutatás során szerzett tudásom alapján.


A tükörterápia kezdetekor a páciens egy asztalnál foglal helyet, kezeit, alkarjait az asztalra helyezi. Ezután a terápiához használt tükör két oldalára helyezi kezeit és beállítja a tükröt úgy, hogy ép oldali kezének tükörképe egybeessen az érintett oldali felső végtagjával. A terápia közben a páciens kezein, alkarján semmit nem viselhet, beleértve a gyűrűt, órát, karkötőt, karszalagot stb., annak érdekében, hogy a tükör illúzió teljes legyen.


Első feladat minden egyes terápia kezdetén a tükör illúzió megteremtése, mely során a páciens megpróbálja elhitetni saját magával, hogy a feladatok közben nem az ép oldali kezének tükörképét látja, hanem ellenoldali kezét figyeli mozgás közben. Annak érdekében, hogy a tükör kerete ne zavarja a pácienst azt az utasítást kapja, hogy úgy tekintsen most az érintett kezére, mintha egy ablakon keresztül látná azt.


A tükör illúzió felállításának ideje páciensenként és terápiás alkalmanként változhat, néhány másodperctől akár több percig is tarthat. Kiemelten fontos ennek az érzetnek a megteremtése a gyakorlatok megkezdése előtt, és ha a terápia során a páciens bármikor kizökken, abba kell hagyni a gyakorlást és újra meg kell teremteni az illúziót. Ennek érdekében érdemes csendes, nyugodt környezet biztosítani a páciens számára a gyakorlás során.


A tükörterápia során végzett motoros feladatok szinte bármilyen ízületi elmozdulásból állhatnak az egészen egyszerű gyakorlatoktól, a bonyolultabb eszközös feladatokig. Általános szabály, hogy a spasmus irányával megegyező irányban nem erősítjük az izomzatot, mivel izomtónust fokozó hatása lehet, a szakirodalom azonban nem tesz különbséget ilyen szempontból az izmok között tükörterápia során. Utóbbi azzal magyarázható, hogy a terápia nem csupán az izmokra, hanem a kérgi motoros reprezentációra is hatni próbál a terápia során, emiatt szükség van a lehető legtöbb ingerre. Mivel nincs kidolgozott protokoll a tükörterápiás gyakorlatokra, a mozgássort úgy építettem fel, hogy az megfeleljen Rothgangel és Braun által leírt gyakorlati útmutatónak [1]. A tónusfokozódás elkerülése végett az ujj, csukló- és könyökflexiós feladatok a terápia középső részén kaptak helyet. Olyan betegeknél, akiknél a legegyszerűbb feladatok is tónusfokozó hatásúak, kizárólag a spasmus irányával ellentétes mozdulatok végeztetése ajánlott.


Jelenleg nem érhető el olyan vizsgálat, mely egyértelműen kijelentené, milyen a terápia optimális dozírozása. A legtöbb vizsgálatban hetente 5-7 napon át, átlagosan 30 percen át folytatták a terápiát, mely során 10-30 ismétléssel dolgoztak. Az általam használt feladatokat az alábbi fázisokra lehet felosztani:

₋ Alkar pronatiós helyzetében végzett feladatok, a páciens tenyere az asztalon lefelé néz.

₋ Az alkar supinatiós-pronatiós középhelyzetében végzett feladatok. Ebben az esetben amikor a páciens nem tudja önállóan megtartani a kezét, a terapeuta kezével, vagy eszközzel megtámasztja.

₋ Funkcionális feladatok.

₋ Szenzoros gyakorlatok.


Pácienseim állapotához igazítva az alábbi feladatsort szoktuk gyakorolni:

1. Tükör beállítása; felső végtagok elhelyezése úgy, hogy az ujjak, különösen a hüvelykujj abductiós helyzetben legyen; majd a tükör illúzió megteremtése.

2. Kézujjak extensiója egyesével.

3. Kézujjak hangsúlyos abductiója, óvatos adductiója.

4. Összes kézujj extensiója egyszerre.

5. Csukló ulnar-, radialdeviatiója az alkar pronatiós helyzetében.

6. Csukló extensiója.

7. Alkar fordítása supinatiós-pronatiós középhelyzetig, majd vissza pronatiós helyzetbe.

8. Megtámasztott alkar supinatiós-pronatiós középhelyzete mellett: hüvelykujj oppositiója, hangsúlyos abductióval.

9. Megtámasztott alkar supinatiós-pronatiós középhelyzete mellett: hüvelykujj csipeszfogása egyesével a II-V. ujjakkal, hangsúlyos extensioval.

10. Megtámasztott alkar supinatiós-pronatiós középhelyzete mellett: minden kézujj flexiója egyszerre, majd 5-10 másodpercig kitartott hangsúlyos extensio.

11. Megtámasztott alkar supinatiós-pronatiós középhelyzete mellett: csukló ulnar-, radialdeviatiója.

12. Megtámasztott alkar supinatiós-pronatiós középhelyzete mellett: csukló volár-, majd 5-10 másodpercig kitartott hangsúlyos dorsálflexiója.

13. Megtámasztott alkar supinatiós-pronatiós középhelyzete mellett: proximális és distalis interphalangealis ízületek flexiója (kisököl képzés), majd a kézujjak 5-10 másodpercig kitartott hangsúlyos extensiója.

14. Funkcionális feladatok:

₋ Mindkét kézben tartott kézterápiás szivacs csúsztatása az asztalon különböző irányokba az alkar pronatiós helyzetében: előre-hátra; körzés; szivacsok „összeérintése” a tükrön keresztül.

₋ Mindkét kézben tartott kézterápiás szivacs „összeérintése” a tükrön keresztül, majd azok csúsztatása előre-hátra; fel-le.

₋ Mindkét kézben tartott kézterápiás szivacs elemelése néhány centiméterre felfelé, el az asztallapról.

₋ Mindkét kézben tartott kézterápiás szivacs felhelyezése egy az asztalon lévő tárgyra.

₋ Ergoterápiás eszközök funkcionális használata az ép kézzel, úgy, mint megvastagított nyelű evőeszközök, írószer használata.

₋ Apróbb tárgyak, pl. érmék áthelyezése tárolóba az ép kézzel.

15. Szenzoros feladatok: a páciens felső végtagjainak szenzoros ingerlése különböző textúrájú anyagokkal.

16. Terápia lezárása: mindkét alkar pronatiós helyzetbe állítása a csukló és kézujjak extensiója, abductiója mellett. Páciens feladata elképzelni, hogy mindkét felső végtag ugyanolyan helyzetű, érzetű, tónusú.


Bartos-Elter Bettina

Okleveles fizioterapeuta, neurológiai szakgyógytornász


[1] A. S. Rothgangel and M. Braun, S., “Mirror Therapy: Practical protocol for stroke rehabilitation,” Researchgate, 2013, doi: 10.12855/ar.sb.mirrortherapy.e2013.


32 views0 comments